szép napot mindenkinek!
ma megkaptam az első adományt Petró László lelkipásztor Úrtól Washingtonból, amit ezúton is még egyszer nagyon köszönök neki.
ma voltam a bankba ( az egyikbe ) és megbeszéltem velük hogy a tartozásom egy részét átutalom, és a többi fenmaradó részt pedig ha tudom majd a hónap végén fizetem ki. persze most még nem tudom a hónap végén mit tudok majd kifizetni, de egyenlőre ebben maradtunk az ügyintézővel. most időnyerésre játszok mert előbb pénzt kell gyűjtenem hogy kitudjam fizetni a törlesztőket. holnap péntek, párom dolgozni fog én meg a srácokra felügyelek, mert nincs bölcsöde meg óvoda Nagypéntek véget. aztán itt a hétvége, holnap végre fizetésnap, már itt az ideje mert minden forintunk elfogyott. így párom még pont betud vásárolni hétvégére, persze szigorúan csak a legszükségesebbeket, mert most eléggé meg kell fogni a pénzt. de nem siránkozom tovább, nehéz helyzetben vagyok még mindig nem tudom mikor viszik el a házat a fejünk felöl, meg hogy meg lehet e még menteni egyáltalán, de egyenlőre még várni kell néhány hetet és kiderül. a lényeg az hogy egészségesek vagyunk. máramennyire lehet. a kicsinek igaz van egy Lymphangiomája ( ez a nyakán egy csómó, amely kidudorodik,) a nyakán , de műthető és jóindulatú a dolog, de még az orvosok türelemre intenek mert amíg nem növekszik neki nincs vele gond, viszont a műtéthez még várni kell 1-2 évet. úgyhogy ezért írtam azt hogy amennyire lehet egészségesek vagyunk, és remélem azok is maradunk.
nagyon sokan vannak az én helyzetemnél ezerszer rosszab helyzetben, de ez engem valahogy nem vígasztal, amíg nem rendeződik anyagilag a helyzetünk, addig nem lehetek nyugodtt egyáltalán. persze nem minden a pénz és azt mondják nem is boldogít, de én úgy gondolom nem árt ha van belőle elegendő, legalább annyi amenyiből megélhet egy család.
persze lehet én akartam sokat, mert nem volt elegendő az a ház amit még nagymamámtól megvettünk, és nem kellett volna ebbe a bővítésbe belekezdeni, mert igaz hogy akkor csak 60nm-en laknák és nem 120nm-en ahogy most, de én úgy képzeltem ha két gyerek van akkor 3 szobára van szükségünk, mert így lesz majd a későbiekben egészséges, szerettem volna ezt biztosítani nekik, hogy kényelmesen legyenek a srácok, hát lehet elkapkodtam a dolgot és meggondolatlan voltam, de ezen már nem tudok változtatni. ha elárverezik a házat és a szüleimhez kell költözni, akkor azt hiszem egy életen át cipelni fogom ezt a keresztet, de megpróbálom majd emelt fővel viselni, és megpróbálok majd nem belepusztulni a nyomorúságomba.
hát nem tudok most semmi vidámat írni , azt hittem majd a gondolatmenetem végén sikerül valami pozitívat is írnom de ez most nem megy. holnap majd a srácok felvidítanak, hosszú nap lesz, ma jó idő volt remélem holnap is az lesz és akkor megyek a játszótérre velük, mert azt nagyon szeretik.
hát szép napot és estét mindenkinek.
