Újra itt vagyok szép napot mindenkinek!
ma itthon voltam végül is mert be kellett mennem a bankba a bankszámlakivonatért amit végül megkaptam. ez legalább kipipálva. bár nem tudom lesz e értelme, most még az FHB-ól várok papírokat amik a héten meglesznek és az összekötö beviszi a bankba a papírokat. egyre reménytelenebb a helyzet egyre rosszabul látom a dolgokat. ma már nagyon a mélypontomon vagyok de félek lesz ez még lejebb is. megint csak siránkozok itt nem tudok semmi pozitívat írni mert nincs. beszéltem egy hitelközvetítővel mert megpróbálok párhuzamosan futatni egy hitelfelvételt de az is reménytelen, azt mondták tudnak hitelt a ház forgalmi értékének 50%-ig, úgyhogy ebből sem lesz semmi, mert nekünk már van rajta hitel is meg szoc.pol is 9,4 millió ft értékben, legalább is ennyit kellene visszafizetni a bankba ha ki akarjuk váltani, erre szerettem volna még 3 milliót de ez sehogysem jön össze mert csak 50%-ig adnak hitelt.
szóval reménytelen a dolog, odakintről sincs semmi visszajelzés, egy levelemre sem kaptam választ és úgy látszik az Amerikai Magyarok Népszava újságban feladott hírdetés is sikertelen, eddig egyetlen dollárt sem kaptam. az ügyvédek sem jelentkeztek, akiknek megírtam hogy külföldi ügyfelüktől szeretnénk hitelt amiért cserébe később a nagyszülők halála után tudnánk fizetni. nemtudom mitévő legyek és ez egyre rosszabb lesz. legalább 3 millióra lenne szükség hogy megmenthető legyen a ház, kifizessem tartozásaim egy részét és tudjam biztosítani a továbbbiakban a hitelek fizetését. de ez az összeg sehogysem jön össze, még megvárom mit intéz ez a hitelügyintéző de elég reménytelennek látom, beadja a papírokat de ha megint elutasítja a bank akkor már nem tudok semmit sem csinálni. a srácok mindebből még semmit sem látnak csak azt érzik hogy feszültebb ingerültebb vagyok mostanában, igazából megsem értik majd ha egyszercsak a nagyszülőkhöz kell költöznünk maximum az lesz nekik furcsa hogy már nem haza kell menni ovi meg bölcsi után hanem a mamáékhoz. persze megpróbálom elfogadni a dolgot a lényeg most az hogy együttmaradjon a család csak ez számít ez a legfontosabb, de semmi sem lesz már ugyanaz mint volt azelött. idén 4. éve lesz hogy ideköltöztünk persze ha megéljük itt még október 23.-át. de félek hogy az elköltözésre hamarabb sor fog kerülni. remélem nem lesz igazam.
most búcsúzom mert csak untatok itt mindenkit a siránkozásommal és ez már elég szánalmas dolog. de most nem tudpok mást írni ezért ne haragudjatok rám. remélem holnap jobb paszban leszek. Sziasztok!
