mindenkinek szép napot!
nálunk este fél 8 van, gondoltam írok most van egy kis időm. eltelt ez a nap is, eggyel közelebb vagyunk a végítélet napjához, ezt úgy gondolom napjaink megvannak számlálva, na nem végérvényesen, mert azért mindig van valahogy és az életnek mennie kell majd tovább. hát majd elválik hogy megy tovább és melyik irányba megyen. ma 7.-e van párom elvileg 10.-ig kap fizetést, de csak elvileg mert a munkahely ahol március 1. óta dolgozik gazdasági vezetőként egy alapítvány, és párom mondja most üres a kasszája, úgyhogy nem tudom lesz-e fizetése neki, hamarosan ez is kiderül. mindenesetre pofátlan dolognak tartom hogy emberekkel így lehet játszani, felvették nagyon örültek neki hogy elvállalja a munkát, sőt ragaszkodtak hozzá, aztán most meg kiderül hogy üres a kassza és lehet még fizetés sem lesz. hát nem tudom mit mondok a srácoknak a jövőhéten, bocs fiuk igaz hogy édesanyátok eljár dolgozni csak éppen fizetése nincsen. mindenesetre megvárom a hétvégét ebbe a két napba még bármi történhet, aztán ha semmi akkor én hívom fel a főnökét és beszélgetek el vele, azt hiszem muszály leszek megkérdezni tőle mit adjak a srácaimnak enni a jövőhéten, talán a fickó tudni fogja a választ.
hát ez a mi szerencsénk, örültünk hogy páromnak lett munkahelye, aztán lehet hogy korai öröm volt. most lenne itt helybe nálunk Szokolyán egy ismerősnél munka de 5 hónapig csak 60.000 ft-ot fizet utánna meg 90.000 ft-ot nettóba, hát több mint a semmi mindenesetre és biztosabbnak is tűnik mint az alapítványi munka. könyvelői állás és igaz nem lenne megfizetve könyvelőként de a felelősség nem is az ő vállát nyomná. meg szakmailag gyakorolhatná párom a könyvelést mert már rég dolgozott a szakmájában.
a srácok hihetetlenek még most is tele vannak energiával, nem fáradnak el eléggé az oviba meg bölcsibe, még ilyenkor is fel alá szaladgálnak a lakásba.
hétvégén kihozom párom nagyszüleit most jönnek el először mióta kibővítettük a házat azóta még nem voltak itt még nem látták mit sikerült összehozni. ők szeretnék hogy adjuk el a házat és költözzünk hozzájuk Dunakeszire mert már idősek és biztonságban éreznék magukat ha lenne ott valalki velük. annak idején még 5 évvel ezelött meg is akartuk volna venni azt a házat a párom unokatesóitól meg az öccsétől mert az ő nevükön van a ház, a nagyszülők haszonélvezők, de az egyik unokatesó nem ment bele mert kellett volna még neki 250.000 ft hogy kerek 4 millót kapjon. mi felbecsültettük a házat, a becslő 15 millióra becsülte, a srác meg úgy gondolta hogy a ház 16 milliót ér, mi meg úgy gondoltuk mi csak annyit fizetünk érte amennyit az értékbecslő mond, így hát elmaradt az üzlet és nem vettük meg a házat, akkor még a nagyszülők nem erőltették a dolgot, nem volt nekik fontos hogy megvegyük, sajnálni sajnálták de többet nem tettek, most meg már mindent megadnának csak költözzünk vissza. ragaszkodnak páromhoz mert ő az egyetlen lányunokájuk és azt akarnák hogy ő gondoskodjon róluk. a fiukra párom édesapjára nem igen számíthatnak mert elég ritkán néz feléjük és most már pesten él a másik családjánál. az unokákra számítanak a nagyszülők de legjobban páromhoz ragaszkodnak. hát most még tartják magukat, nem igényelnek közvetlen felügyeletet, de szerintem már több kell nekik mint hogy havona egyszer rájuk néz valaki, most már hetente igénylik, és leginkább ezt tőlünk várják el.
még mindig reménytelen a helyzet a gyűjtés dolog nem jön össze, hiába irogatok mindenfelé levelet lehet el sem olvassák azokat, most már az újságtól sem kapok választ, lehet neheztelnek rám mert voltam olyan szemtelen hogy megkértem őket jelentessenek meg néhány bejegyzést a blogomból, de lehet ez már nagy kérés volt , persze én sürün elnézést kértem miatta de erre a levelemre már nem is reagáltak. arra gondoltam a kinti címekre lehet el sem jutnak az email-jeim, nem tudom mert semmi visszajelzés nem érkezik.
hát most ezt van mára többet nem tudok most írni, kifogytam a szavakból.
legyetek jók és vigyázzatok magatokra!! Feri!
