Szép napot mindenkinek!
Gondoltam írok néhány sort, bár sok kedvem most ehez sincsen igazán. A héten nem dolgozom, itthon vagyok. Hétfőn még voltam, de kedd reggel rosszul ébredtem és úgy döntöttem nem dolgozom a héten. Rosz volt a gyomrom, meg vérnyomásom is, ez elég volt ahhoz hogy ne üljek kocsiba.
Fejlemények nincsenk. Felvettem a kapcsolatott a bankunkkal, a jövőhéten beszélek egy hölgyel mert fizetéskönnyítést ajánlanak, hogy ne döljenek be a hiteleim. Hát nem tudom remélem segít majd valamit.
Úgyhogy most ez van, illetve igazán semmi sincs. Hétvégn jön anyósom, mert Május 1-je lesz, ki kell találni valami programot hogy kellemesen töltsük a hétvégét. Holnap megyek a dokinőhöz kiiratom magam a hétre, kell a táppénzes papír.
Májusban esküvő, ja azt hiszem ezt már írtam. Ez is csak nyomaszt most, semmi kedvem most hozzá, de persze nem az én kedvemhez kell igazítani egy esküvőt. A sógorom Árpi, jó srác, megérdemli hogy ez összejöjjön neki, és boldog legyen a párja mellett Edit mellett. Edit mellékesen az én lánytestvérem Melinda élettársának a lánytestvére. Hát jól összejött a család. Ők ketten mármint Árpi és Edit a fiam születésnapja utáni napon ismerték meg egymást, mert tartottunk egy kis bulit a fiam születése alkalmából és testvérem élettársa, akit Lacinak hívnak bemutatta Árpinak Editet. Úgyhogy 5 éve együtt vannak. remélem boldogok lesznek egymás mellett.
Anyósom felajánlotta hogy kifizeti a beépitett szekrény árát amit csináltatni kellene. a helye megvan csak be kell építeni a bútort. Örültem a felajánlásnak aztán eszembe jutott hogy lehet fölösleges mert ha elárverezik a házat akkor nincs értelme pénzt kiadni rá. Anyósom mondta keresekk egy asztalost, csináltassam meg vele ő kifizeti. Rendes tőle, és örülök is neki, hogy így áll hozzá a dologokhoz, de egyenlőre felesleges megcsináltatni.
Hát ez van, ez az élet rendje, az embernek tanulnia kell a hibáiból, és ha tanul belőle, akkor meg lesz majd a jutalma is érte.
Az életem egyébként átlagosan indult, kijártam a nyolc osztályt, jelentkeztem a Keresekdelmi szakközéppbe, ott leéretségiztem, majd elvégeztem az ötödévet is Technikusi képesítést szereztem. szép évek voltak, nem voltak gondtalanok azt nem mondhatnám de jó évek voltak, állandóan szerelemes voltam a csajokba, romantikus lélek voltam, mostanra már kihal belőlem szép lassan ez is. Mióta párommal vagyok kevésbé vagyok romantikus, gondoltam megszereztem magamnak álmaim nőjét, akkor a megtartással sem lesz gond. Persze ő nem ezt érdemli, több odafigyelést és több szeretetet érdemelne tőlem, annak ellenére hogy most nem vagyunk túl jóba. de ettől még szeretem őt, persze nagyon is, és majd megbékélünk, most mindketten feszültek vagyunk az anyagiak végett érthető hogy nem értjük meg egymást. igazából neheztelek rá nagyon mert mindenért engem okol és úgy gondolja én tehetek mindenről, lehet igaza van, de ettől még fáj hogy így gondolja, és pláne az egomnak sem tesz jót hogy nem tudok megfelelni páromnak életem egyik értelmének.
Na mára ennyi, nem gyötrök tovább senkit unalmas életemmel.
szép napot és estét mindenkinek! legyetek jók! és írjatok komenntet legalább csak annyit hogy olvasható az irásom és értelmezhető, vagy azt hogy unalmas és ne írjak többet, vagy egyáltalán is bármit írhatok kedves olvasók.
Sziasztok! ne adjátok fel én sem adom még! Feri!
